A főhomlokzat részlete. Bíró Pál felvétele,
BTM Kiscelli Múzeum

1913 szeptemberében felavatják az akkoriban igen modernnek számító emeletes, 3 tanteremmel, 17 szertárral és tornateremmel rendelkező I. számú Sárkány utcai Állami Polgári Leányiskolát. Most már ideális körülmények között folyhat az oktatás 494 tanulóval, I-IV. osztályban. Az iskolában kereskedelmi tanfolyamokat is szerveznek. A tanárok lelkesen dolgoznak, a leányok igyekeznek jól tanulni, bár voltak olyanok is, akiknek szorgalma "csekély" illetve "hanyatló". A 30-as évek közepétől Gyulai Istvánt Szépné Harrach Mária váltja az igazgatói székben. Önképzőkör, Ifjúsági Sportkör szerveződik.

1945 után alakul meg iskolánkban az 5. számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat, s ekkortól válik 8 osztályos általános iskolává.

1960-tól válik koedukálttá, vagyis olyan iskolává, ahová fiúk-lányok vegyesen járnak.

1963-tól indul a kiemelt ének-zene oktatás, amely egészen a mai napig tart.

1980-ban átépítés, bővítés kezdődik. A megnövekedett tanulólétszám miatt új épületrésszel bővül iskolánk, melyet 1982-ben adnak át. (Jelenleg a felső emeleti helyiségeiben működik a Kispesti Zeneiskola néhány tanterme.)

1991-ben hivatalos nevünk Ady Endre úti Általános Iskolából Ady Endre Általános Iskola lesz.

A 2007-2008-as tanévtől a Kertvárosi Általános Iskola jogutódja az Ady Endre Általános Iskola.

Iskolánk eddigi igazgatói:

Gyulai István, Szépné Harrach Mária, Somogyi János, Friss Antalné, Klug Erzsébet, Morvai Györgyné, Török Ilona., dr. Molnárné Ruszinkó Mária.

Visszaemlékezések

Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.

(Babits Mihály)

Az Adyban is elindul a zenei tagozat.

1957 óta a Wekerle-telepi zenei tagozatnál dolgoztam. 1962 februárjában behívtak az oktatási osztályra és felkértek egy számomra örömteljes feladat megoldására: Szervezzem meg a kerület második zenei tagozatát.

A Wekerle-telepiek kivételével végigjártam a kerület összes óvodáját, majd a szépen és tisztán éneklő gyermekek szüleinek ajánlatot tettem, ha kívánják, írassák gyermeküket az újonnan induló zenei tagozat első osztályába. Harminc (16 leány, 14 fiú) aranyos kisiskolással indult az 1962/63-as tanév a Petőfi utcai iskolában. A második osztályt már az Ady Endre úti iskolában folytattuk, ahol a körülmények is kedvezőbbek voltak. Friss Antalné igazgató is örömmel vállalta a szép jövőt ígérő kezdeményezést.

Az első három évet az Ő segítségével tudtuk megoldani, mert tekintettel kellett lenni az én "pendlizésemre", aki a Hungária úti zenei tagozatos iskolában is tanítottam. A negyedik osztály indulásánál végérvényesen áthelyeztek az Adyba, ahol már érezni lehetett, hogy kezd kibontakozni egy új szellemű zenei világ figyelemre méltó tehetségekkel, de el kellett hagynom - nagyon fájó szívvel - az 5. és 6. osztályig felvitt és nagyszerűen dolgozó gyermekeimet. Megszűnt a "pendlizésem", de volt Hungária úti tanítványaimmal továbbra is tartottam a kapcsolatot az Országos Filharmónia révén, ahol a Zeneakadémián műsorvezető, ill. a kerületben klubvezető voltam.

Az adys gyermekek is megérezték az énekórák szépségét, a változatos óravezetést, a remek énekeskönyv használatát, a kodályi segédletek mindennapos használatát, a furulyát, mint első hangszert. Az első találkozástól kezdve - osztályról osztályra haladva - énekeltük József Attilától vett szövegre az én pentaton dallamomat:

Dolgozni csak pontosan szépen,
Ahogy a csillag megy az égen,
Úgy érdemes.

Biztos vagyok benne, hogy ezt a dallamot szövegének megértésével együtt egy életre magáévá tette sok száz tanítványom. A tanítási órák mellett nagy súlyt helyeztem az énekkari munkára is, a rendszeres hangképzésre, szövegejtésre, annak a hallgatók által a megértésére. 1964-től a mindenkori Anyák Napján mutattuk be a szülőknek haladásunkat a tanévzáró hangversenyeken. Itt ki kell emelni a szülők hozzáállását, akik a havonként tartott szülői értekezleteken mindenkor teljes számmal megjelentek (ha a szülő nem ért rá, akkor a nagyszülő). A hangversenyek tartalma és minősége mellett a külsőségekre sokat adtunk. Ez összekovácsolta a szülőket is.

Könnyebb lett a munkám, mikor 1969-től a fiam, ifj. Somorjai József került mellém. A munka megosztása, majd a Zeneiskolával közösen vállalt feladatok teljesítése gazdagította a zenei nevelést. A tagozat mindennapi életét, a tantervi munkát természetesen a Kodály szellemében végzett képzés jelentette. Ennek célja nem leendő művészek alapképzése volt, hanem a zene segítségével fogékony értelmet, emberséges embert és viselkedést, közösséget összetartó szeretetben egymást segítő ifjakat neveltünk. Mi maradt meg bennem emlékképpen 13 éves adys múltamból? Minden rendszerezés nélkül kiemelek néhányat.

Már a hatvanas évek közepén kezdődött, hogy az alsósok bekapcsolódtak a Magyar Rádió (Kossuth) óvodások műsorába (Óvónéni: Andor Éva operaénekes, Óvodások: a mi gyermekeink).

Mindezt az érdemes művészként elismert Andor Ilona énektanárnőnek köszönhettük. Nyugdíjba vonulásomig tartott ez a gyermekek számára is sok élményt nyújtó folyamat. Ugyancsak Andor Ilona által kaptunk lehetőséget Vass Lajos három gyermekoperájának bemutatására a felső tagozattal a Kossuth Rádióban:

A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Babszem Jankó , majd
A kismalac és a farkasok. (A rádiófelvételt Vass Lajos vezényelte.)

Számos rádió- és tévészereplés ösztönözte gyermekeinket a sikeres munkára. Az Országos Filharmónia hangversenyeire (Mesélő muzsika) a tanulók zömének (de szüleiknek is) bérlete volt. Ezek a hangszeres és komolyzene felé terelték a gyermekek figyelmét. A Zeneakadémián hallgatott műveket beszéltük meg a kerületi Csajkovszkij Klubban, játékos formában. A klub foglalkozásain országos hírű művészekkel találkozhattak gyermekeink. A klub a mai Kispesti Vigadóban működött. Ebben a Csajkovszkij Klubban találkozhattak gyermekeink Benjamin Brittennel és Peter Pears-szel. Erről a klubfoglalkozásról a Magyar Televízió negyvenperces adást sugárzott.

Kapcsolatot tartottunk a zalaegerszegi testvériskolánkkal, az ottani zenei tagozattal. (Akkori vezetői már mind elhunytak.) A kölcsönös vendéglátásokkal baráti kapcsolatok szövődtek.

Számtalan szereplésfellépés dúsította a tagozat életét. Iskolai és kerületi ünnepségek, hangversenyek, névadók, házasságkötések (ezekből havonta 2-3 a kamarakórusoknak) állandó készenlétet jelentettek, de a hangszeres szólistákra, vagy kamaraegyüttesekre is szükség volt.

A népi-tánc órák a tagozat indulásától kezdve szerves része volt az oktatásnak. A második, illetve a harmadik osztálytól kezdve csaknem valamennyi gyermek hangszertanulást választhatott. A Zeneiskola és közöttem igen szoros volt a kapcsolat, miután minden gyerekről meghallgatták a véleményemet.

Az eddig leírtak 13 év munkáját sűrítve tükrözik. Az első nyolcadik osztályt 1970-ben búcsúztattuk. A következő években ezen osztály 16 kislánya együtt maradt, és mint Gyöngyvirág Kamarakórus a mai Kispesti Vigadóban dolgoztak tovább. A kamarakórust a fiamra bíztam, aki további évtizedeken át bizonyította itthon, de Nyugat-Európa számtalan országában is a magyar kórusmunka kiválóságát.

1975-ben mentem nyugdíjba és búcsúztam el az Ady-tól (pedig még maradhattam volna, hiszen utána még 13 évig tanítottam a wekerlei tagozatnál, illetve a testnevelési tagozatos Pannónia úti Iskolánál). Egy igen értékes, tehetséges osztállyal ballagtam itt utoljára. Több mint negyedszázad igazolta fenti megállapításomat, mert az élet mindegyiknél bebizonyította, hogy a zenei tagozat valóban az életnek nevel. Velük együtt szívemben őrzöm egykori tanítványaim és a tagozaton tanító valamennyi kartársam emlékét.

Id. Somorjai József

A 3. és 4. osztály kórusa az 1970. évi hangversenyen

Én iskolám, köszönöm most neked...

Ady Endre sorai jutnak eszembe, melyet "Üzenet egykori iskolámba" című versében írt. Én is tanulója voltam e kedves iskolának. Szívesen és nagy-nagy érdeklődéssel jöttem, már vártam, mikor tanulhatok írni, olvasni.

Drága Édesanyám kísért első osztályba. Hálás szeretettel gondolok Tóth Istvánné - Ica nénire - ki az első tanítónénim volt. Szigorúan, de igaz szeretettel tanított, nevelt bennünket. 42-en voltunk az első osztályból! Vidám, hangulatos közös foglalkozások színesítették a mindennapokat. Szívesen jártam kézimunka szakkörre, tagja voltam az iskola színjátszó szakkörének is. Előadtuk a "Mátyás király Debrecenben" című színdarabot, nagy közönségsiker volt! Én játszottam Mádé Jeromost - egy vidéki földbirtokost.

Az iskolában két műszakban - délelőtt és délután - is tanultunk. A szabad szombat ismeretlen volt - szombaton is rendesen tanultunk, óráink voltak.

A felső tagozatban Szabó Béláné - Irénke néni - volt az osztályfőnöknőm, magyar-történelmet és földrajzot tanított. Életre szóló gondolatokat, viselkedési normákat tanultam Tőle. Osztályfelelősi teendőkkel is Ő bízott meg. Elvárásainak igyekeztem mindig megfelelni. Nyolcadikosként sokszor biztatott, válasszam a Pedagógusi pályát élethivatásnak. Sok szép emlékem van táborozásról, énekkari szereplésekrol, kirándulásokról.

Kezdő tanárként sok segítséget, bátorítást kaptam Friss Antalné - Nelly nénitől - Klug Erzsi nénitől - Varjú Éva nénitől. Nagy izgalommal álltam az első osztályom élére mint osztályfőnök. Egy jó képességű, jó közösségű zenei osztályt kaptam. Ma ketten kollégaként tanítanak tantestületünkben, ebből az osztályból - Kovács Erzsébet történelmet és Lanstiákné Szanyi Betti angol nyelvet. Következő osztályaimmal is igyekeztem jó kapcsolatot alakítani, közösséget formálni. 10-15 éves osztálytalálkozókon meghatódva hallgatom régi tanítványaim visszaemlékezéseit iskolánkról, az itt töltött évekről.

A 80-as években hívtak, biztattak, több fizetésért váltsak iskolát. Maradtam és nem bántam meg. Ma is szívesen és szeretettel munkálkodom a tantestülettel közösen megfogalmazott célokért. Iskolánk eredményei ma is "megdobogtatják" szívemet, a kudarcok - ha adódnak - mindig munkára, korrekcióra sarkallanak.

Ady Endrével mondom:

S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Szigyártó Gusztávné Nagy Márta

biológia-földrajz szakos tanár